|
nem tudom, miért, de egyre többször és egyre banálisabb helyzetekben jön rám a sírhatnék. minden ok nélkül. egyszer csak érzem, hogy összeszorul és kapar a torkom és belül már zokogok. kívül nem. soha nem.
"minden kőnek kell egy tó,
<3 először arra gondolok, hogy már ahhoz sincs kedvem, hogy rossz kedvem legyen. és akkor olyat csinálok amitől rossz kedvem szokott lenni. és jó kedvem lett. igen, csak várni kell s minden eltűnik.
ez jó. filmben még ennyi káromkodást soha. (burn after reading). vicces volt. és az igenembert is megnéztem ma. iszonyút javítottam az elmúlt két napban a filmnézős statisztikámon. na, nem mintha ilyet tartanék is számon. csak könyvekkel. de igazán tetszett. mi lenne, ha alkalmaznám is? nem mintha úgy hemzsegnének a lehetőségek amikre igent kéne mondjak. najó, persze. hemzsegnek. csak úgy megszoktam hogy kapásból lehetőségszámba se veszem őket. vagy annyira kialakult ez a menekülés dolog hogy már ez a normális. de végülis, miért ne? :) (próba cseresznye)
és még mindig folyton az jár a fejemben, hogy hiába akármilyen magasak a fák, a határértékük akkor is a zéróba tart. pár napja jutott eszembe és folyton erre gondolok. nem, nem ment agyamra a matek. de ez annyira logikus. és valamilyen szinten annyira szomorú. annyira hatással vannak rám ezek a gregory and the hawk számok. nem is, hogy hatással vannak. egyszerűen csak annyira bennük érzem magam, hogy attól néha könny szökik a szemembe.
az első a boats and birds volt. az tetszett és sokat hallgattam. a második az isabelle. elsőre nem tetszett, sokáig nem is hallgattam. aztán egyszer végighallgattam és nem volt megállás. és most itt van ez a szám. a bravo charlie. ugyanúgy voltam vele, mint az isabellellel. most hallgattam meg talán az egész számot először. és most teljesen magával ragadott.
'cause if I'm the only girl you ever had így volt ez a hiperkarmával is. feketepéterrel. kezdek rájönni, hogy minden véletlen vagy semmi sem véletlen. ma filmnézős napot tartottam. esik az eső és egész nap felkelni sem volt kedvem, úgyhogy betekertem magam a puha kék pokrócomba, megnéztem három filmet, és közben csokistortát ettem. Esti Mesék (Bedside Stories): Adam Sandlers aranyos, mint mindig. helyes kis családi vígjáték Ilyen még nem volt (Something New): fekete ügyvédnő egész nap dolgozik, és közben álmodozik egy helyes, jóképű, magas, diplomás és persze fekete férfiról. aztán a sors úgy hozza, hogy hiába találkozik a helyes, jóképű, magas, diplomás és persz fekete férfival, ő mégis a fehér kertépítőbe szeret bele. happy end? naná :) Míg a jackpot el nem választ (What Happens in Vegas): egy fiatal nő, akivel a vőlegénye a meglepetés buliján, a barátok füle hallatára szakít, és egy fiú, akit az apja kirúg az állásából, találkoznak Las Vegasban, egy görbe éjszaka után megházasodnak, és megnyerik a jackpotot. és nem is szeretik egymást. vagy mégis? :) és most jön a negyedik, talán.
kezdenek bejönni ezek a szinkronos filmek :) |
